Díszítőművészet
Díszítőművészet a szó mai értelmében a régebbi korokban nem létezett.
A felvilágosodás és materializmus elterjedésével degradálódtak az épületen megjelenő elemek dísszé. A dísz szó feltételezi, hogy valaminek nincs funkciója, az egész szempontjából akár el is hagyható, csak esztétikai élményt nyújt.
Valójában minden egyes formának, jelnek, motívumnak adott volt a pontos helye, jelentése, és az egész egysége, működése szempontjából elengedhetetlen szerepet töltött be, jelenlétével védte és meghatározta a területet.
Egyaránt igaz ez a templomokra és a népi építészet lakóépületeire . A magyar ház is a szakrális tér követelményeinek megfelelően épült.
Fontos lenne, hogy mindenki tisztában legyen azzal, hogy amikor szobájában elhelyez pl. egy keleti szobrocskát valójában milyen erőket lát vendégül, vagy amikor azon gondolkodik legyen-e osztás a háza ablakán, akkor tudja azt hogy, valójában miről dönt.
Az osztásokból kereszt formálódik, ami egyetemes áldó-védő szimbólum. A fény az ablakon keresztül érkezik, a napfény ezt a formát megőrizve jut a belső térbe. A fény tisztelete, tiszteletteljes fogadása nyilvánul meg a díszes ablakkeretekben, zsalugáterben . A függöny mintáinak is ezért van jelentősége. A fény szent elem, minőségét meghatározza a közeg, amin áthalad.